- Nehogy elengedd a kezem!
- Jó, ne ríjjá, nemfogom... - válaszolt kissé flegma stílusban Vanessa.
Mióta megismerkedtünk, látszott rajta, hogy erős személyisége van, de hogy ennyire.. Brit mellett, megszoktam, hogy mindig én vagyok az árnyék, úgymond, bár ez sincs teljesen így. 
- Gyere, már kicsit gyorsabban, Jay meg Brit már rég ottvannak. 
- Megyek, ha nem tűnne fel. 
- Tuti az első sorban vannak.. mi meg még csak oda se értünk.. - zsörtölődött magában.
Úgy utáltam, amikor siettetnek. Főleg, hogy végülis egy esküvőről ráncigált el kb, és még totál az "elegáns" cuccban voltam. A cipőm sarkát rég kitörtem a nagy futás közben, szóval, azt valahol elhagytam, de esküszöm, mezitláb nem volt egy leányálom a köves úton futkosni. 
Innentől kezdve, nem is váltottunk több szót, csak koncentráltunk a sietésre. 15 perccel később már a koncert helyszínén voltunk. Az, hogy sokan voltak, nem a megfelelő kifejezés rá. Látásból csak egy-két emberke volt, akit nem ismertem, a többiről volt fogalmam, hogy ki-kicsoda. 
Megálltunk, az egyik bokornál a színpad mellett. 
- Miért jöttünk ide? 
- Te komolyan így akarnál bemenni egy "rockkoncertre" ? - nézett végig rajtam szélesen mosolyogva.
- És most itt akarsz hagyni bazdmeg? - kicsit felszökött bennem a pumpa. Nem azért lógtam el az esti banzájról, hogy egy bokorban ülve hallgassam a zenét. 
- Ne legyél hülye! - válaszolt, majd maga elé fordította az oldaltáskáját Van, ami keresztbe volt átdobva a másik vállára, majd elővette belőle az egyik cicanadrágját, tornacipőjét és farmermellényét. 
- Csak viccelsz ugye ? - kérdeztem. - Hol a felső? Tudod, póló, trikó, hosszúujjú? 
- Minek az? - kérdezte félvállról, majd a kezembe nyomta a cuccokat, a cipőt meg lerakta a földre. Mit ne mondjak, az a tornacsuka, azon kívűl, hogy hihetetlenül retkes volt, egészen jól nézett ki. 
- Na jó.. - elszántam magam, majd gyorsan felöltöztem. - Jobb mint ez az esküvői gönc...
Vani csak mosolygott, majd elégedetten szemlélte az általa kreált végeredményt. 
- Érdekes ízlésed van...
- Ó igen, tudom.. - vigyorgott büszkén, majd ismét magával rántott... 

- Neve?
- Vanessa Jonson..
- Születési dátum?
- '95. március 11
- Előző iskola?
- St. James, Manchester.
- Ühüm..
- Mehetek?
- Igen, de előtte egy pillanatra kérem..
Közben szépen lassan felálltam az asztaltól.
- Remélem tisztában van az iskola házirendjével, szabályzatával. Órákra be kell járni, alkohol és drog fogyasztásért a rendőrséget hívjuk és természetesen a közösülés sem megengedett, se a tantermekben, se a mosdókban. 
- Ööö.. rendben.
Furán éreztem magam. Ez most úgy mi a faszom volt? Közben lassan kisétáltam az irodából. Heló belló új iskola. Gimnáziumi pályafutásom alatt ez a 3. iskolám, és nem azért mert buktam. Apám szeret költözni.

Jócskán az első félév közepén sikeredett a költözés.Fasza lesz beilleszkedni egy, már teljesen összeszokott osztályhoz. No, de minek is az a fránya beilleszkedés. Majd elviselnek. 
- Ezt nem hiszem el.. - suttogtam, s közben az órarendemet fürkésztem. Eltévedtem. Esküszöm, hogy eltévedtem, ebben a kibaszott épületben.
- Ó.. szóval egyesek magukkal beszélgetnek.. - mögülem egy gúnyos, mély hang hallattszott. 
- Tudod, ahhoz, hogy te normálisnak mondhasd magad, valakinek hülyének is kell lennie. - válaszoltam, s közben a hang irányába forudltam lassan, ráérősen. Végignézvén a mély hang tulajdonosán kissé meglepődtem. Mióta állnak velem szóba ilyenek?
-  Jó, ne egyél meg.. - jött a kissé szórakozott válasz. - Jaydon vagyok. - mutatkozott be és a kezét nyújtotta felém.
Ez.. itt ilyen normális szokás?! Furán néztem rá és némi gondolkodás után kezetfogtam vele...
- Ne nézz rám így, nem vagyok leprás.. - vigyorgott továbbra is. 
Irritált, hogy ilyen közvetlen. Nem vagyok én ehhez hozzászokva. Kicsit összehunyorítottam a szemeim, és úgy néztem rá tovább..
- Mit akarsz? - érdeklődtem kissé nyersen, hisz nem szoktak engem csak úgy leszólítani.
- Maybe I just want help for you. - jött a válasz.
Elgondolkoztam, s közben az órarendemre néztem.
- Az óra feléről már így is elkéstem, szóval megmutathatnád nekem, hogy hol tudnék elszívni egy cigit. - közben felnéztem a srác barna szemeibe.
Nem vártam sok segítséget, hiszen az iskolatitkár tisztán közölte velem, az gimnáziumban és annak területén tilos a dohányzás, dehát ez nem valami ELITE iskola...